Rövid definíció
A filmtörténet korai időszaka az 1890-es évektől az 1920-as évek végéig, amikor a filmek hangot nem tartalmaztak, és a cselekményt pantomim, feliratlapok és élő zenekíséret segítségével közvetítették. A némafilm korszak teremtette meg a filmművészet alapnyelvét: a vágást, a kameramozgást és a vizuális narratívát. Charlie Chaplin, Buster Keaton és Fritz Lang voltak a korszak legnagyobb alkotói.
Példa
Az első nyilvánosan vetített filmet a Lumière fivérek mutatták be 1895-ben Párizsban, amelyen a nézők a mozdonytól megrémülve menekültek.
Kapcsolódó fogalmak
További rövid magyarázatok ugyanebből vagy közeli témakörből.
AnimeA japán animációs filmek és sorozatok összefoglaló neve, amely a 20. század közepétől a világ egyik legjelentősebb kulturális...DokumentumfilmA valóságot ábrázoló filmművészeti műfaj, amely a fikciós filmekkel szemben valós eseményeket, személyeket és jelenségeket...Film noirAz 1940-es és 1950-es évek amerikai filmművészetének sötét, pesszimista hangvételű irányzata, amelyet az erős fény-árnyék...FilmzeneA filmek hangulatteremtő és dramaturgiai célokat szolgáló zenei kísérete, amely a némafilm-éra élő zenéjétől a mai szimfonikus...