Rövid definíció
A 19. századi zenei irányzat, amely az érzelmek szabad kifejezését, a nemzeti identitás megjelenítését és a virtuozitást helyezte előtérbe. A romantikus zeneszerzők – Chopin, Liszt, Brahms, Wagner – kitágították a hangszerelés és a harmónia lehetőségeit, és a zenét az egyéni érzelmek kifejezésének eszközeként értelmezték. A korszak szimfonikus költeményeket, liedeket és nagyszabású operákat hozott létre.
Példa
Liszt Ferenc a romantikus korszak legnagyobb zongoravirtuózaként olyan rajongást váltott ki, amelyet a sajtó Lisztománia néven emlegetett.
Kapcsolódó fogalmak
További rövid magyarázatok ugyanebből vagy közeli témakörből.
BluesA 19. század végén az afroamerikai közösségekben kialakult zenei műfaj, amely az elnyomás, a szegénység és a bánat érzéseit...JazzA 19-20. század fordulóján az Egyesült Államok déli részén, főként New Orleansban kialakult zenei műfaj, amely az afroamerikai...Klasszikus zeneTágabb értelemben a nyugati zenei hagyomány évszázadokon átívelő művészeti zenéje, szűkebb értelemben az 1750 és 1820 közötti...Rock and rollAz 1950-es években az Egyesült Államokban kialakult zenei műfaj, amely a rhythm and blues, a country és a gospel elemeit...