Rövid definíció
A zenekari irodalom legfontosabb nagyszabású műfaja, amelyet általában négy tételben írnak szimfonikus zenekarra. A szimfónia a 18. században nyerte el klasszikus formáját Haydn és Mozart műveiben, majd Beethoven tágította ki határait a romantika felé. A műfaj a zeneszerző legambiciózabb gondolatainak és érzelmi világának kifejtésére szolgál.
Példa
Beethoven 9. szimfóniájának Örömódája lett az Európai Unió himnusza, és a zenetörténet egyik legismertebb dallama.
Kapcsolódó fogalmak
További rövid magyarázatok ugyanebből vagy közeli témakörből.
BluesA 19. század végén az afroamerikai közösségekben kialakult zenei műfaj, amely az elnyomás, a szegénység és a bánat érzéseit...JazzA 19-20. század fordulóján az Egyesült Államok déli részén, főként New Orleansban kialakult zenei műfaj, amely az afroamerikai...Klasszikus zeneTágabb értelemben a nyugati zenei hagyomány évszázadokon átívelő művészeti zenéje, szűkebb értelemben az 1750 és 1820 közötti...Rock and rollAz 1950-es években az Egyesült Államokban kialakult zenei műfaj, amely a rhythm and blues, a country és a gospel elemeit...